Spiritual Abilitys for Everyday

Szeretném elmesélni a saját megszállásomnak a történetét ami idáig vezetett hogy ezt az életutat választottam.Ahhoz hogy megértsétek meg kell ismernetek az egész történetemet.Akik ismernek tudják hogy mindig fogékony voltam a lehetetlenre,számoltam a lehetőséggel hogy a világ sokkal komplexebb, és sötétebb gépezet mint ahogy a legtöbben gondolják.Szinte minden gyerek fél a sötétben de én egyenesen rettegtem néha.Az volt a fura hogy nem volt benne rendszer.Akkor még nem érthettem hogy valószínüleg akkor volt ez igazán intenzív amikor valóban nem voltam egyedül.Kölyökként sokkal befogadóbbak vagyunk minden spirituális dologra csak később a rendszer, és a neveltetés folyjta el bennünk lassan ezt a képességet hogy érzékeljük a természetfelettit.Mindig is problémás voltam mert sosem találtam igazán a helyemet a világban annak ellenére hogy nagyon könnyen alkalmazkodtam.Sosem okozott gondot a kommunikáció de már akkor is inkább az idősebbek társaságát kerestem akiktől úgy éreztem tanulhatok valamit.Figyelemzavaros és hiperaktív voltam szinte semmi nem tudta lekötni a figyelmemet.Ehhez társult a szabályokkal szembeni kritikus hozzáállás(ez a mai napig fennáll)amik eredményeképp gyakorlatilag teljesen kezelhetetlen voltam.Ez csak egyre rosszabb lett ahogy nőttem és a lázadó korszakom 14 évesen kiteljesedett, és fennmaradni látszott.23 éves koromig teljesen kontrollálhatatlan voltam semmi nem érdekelt csak élvezni akartam mindent amit az élet adhat a lehető legrövidebb úton elérve.Ekkor jött a fordulópont úgy éreztem elég volt a cél nélküli tombolásból, és tervezni kezdtem tudatosan jövőmet.Még éppen kilábaltam egy kapcsolati válságból amikor sebezhetővé váltam, és az egyik magányos este  megszálltak.Az ágyban feküdtem elalváshoz készülve a plafont bámultam amikor nyomasztó jelenlétet kezdtem érezni.Elsöprő félelem uralkodott el rajtam, és a testem szinte teljesen lebénult.Éreztem ahogy süllyedni kezd az ágy körülöttem és hirtelen rámnehezült valami. Az egész felsőtestemen éreztem mintha rámült volna valaki a légzésem problémássá vált, és pánikba estem.Próbáltam fészkelődni és végül sikerült hasra fordulnom ami egyáltalán nem volt jó ötlet.Újra rámnehezkedett, és ezúttal úgy éreztem mintha a torkomat is szorítaná teljesen tehetetlennek éreztem magam, és már alig volt erőm ellenállni. Nem sokkal ezután kimerültem, és feladtam de ekkor meglepetésemre eltűnt a súly rólam.Még néhány percig nehezen kaptam levegőt, és sokkos állapotban voltam.Ez leginkább olyan  volt mint egy pánikroham.Annak ellenére hogy akkor még nem voltak meg ezek a filmek amikben ma már gyakran pontosan ugyanígy illusztrálják nekem ez volt az első gondolatom hogy meg akartak szállni csak akkor még nem tudtam hogy sikerült is.Ez a traumatikus élmény furcsa módon teljesen elveszett az emlékeim tengerében, és csak most néhány hónapja került újra felszÍnre.Akkor 2-3hétig foglalkoztatott,és nyomasztott a dolog  elmeséltem néhány barátomnak de nem hittek nekem.Az egyetlen értékelhető reakció az volt hogy biztos csak pánikrohamom volt.Így utólag belegondolva lehet hogy elfogadtam ezt a magyarázatot akkor, és ezért sikerült olyan gyorsan feldolgozni, és eltemetni.Annak ellenére hogy mindig is hittem a lehetetlenben túl racionális voltam hogy elfogadjam saját valóságomként.Bevallom ez még mindig rengeteg gondot okoz, és ezért nagyon sajátos a hitrendszerem.De úgy vélem ez talán nem is gond ha elengedném a racionalitást akkor gyakorlatilag már őrültnek minősülnék.Habár most is sokan hiszik ezt akiknek sokkal konzervatívabb a világnézete.Azonban megértetni valakivel hogy milyen színekben látni a világot annak aki csak fekete-fehérben lát teljesen értelmezhetetlen, és értelmetlen is.Csak az lesz képes látni aki eldönti, és akar.A tudatunk az alapján szűri a bejövő információkat hogy mit tudunk elfogadni.Ha valaki bele nem illő dolgot tapasztal egyszerűen félresöpri azzal hogy halucinált káprázott a szeme vagy álmodta.Rengeteg hazugsággal áltatjuk magunkat nap mint nap ez fontos része annak hogy biztonságos, és nyugodt életkörnyezetet teremtsünk.Így nem veszünk tudomást bizonyos dolgokról.Szóval elfelejtettem ezt a megszállásos élményt, és elkezdtem tervezni a jövőmet.Ambíciózus terveim voltak ahogy most is .A nagyrészük továbbra is része annak a hatalmas egésznek ami mára már gyakorlatilag egy közösség önfenntartó létére is alkalmas lenne a jövőben.Ahogy már meséltem mindig nehéz természetem volt ezért sokáig fel sem tűnt hogyan torzul lassan a személyiségem.De kürölbelül 2-3év múlva már nagyon zavart hogy alig bírom kontrollálni a dühömet és akaratlanul is bántok másokat.Emiatt folyamatosan depressziós voltam egyre kevesebbet mentem emberek közé, és ha igen akkor is féltem mi lesz ha nem tudok majd uralkodni magamon.A haragom pusztító viharként tombolt bennem állandóan dühös voltam valakire vagy valamire és borzalmas gondolataim voltak.Ettől egyre mélyebbre süllyedtem.Elkezdtem szörnyetegnek látni magam, és mivel nem tudtam mi munkál bennem azt hittem ez kizárólag a saját sötét oldalam ami lassan teljesen átveszi az uralmat felettem.Mintha a saját sötétségem nem lett volna elég találkoztam valakivel aki még nálam is sokkal félelmetesebb volt, és beleszerettem.Talán az vonzott benne hogy mellette jónak érezhettem magam mert mindenki mással csak azt éreztem hogy egy szörnyeteg vagyok.Ő is meg volt szállva de ezt persze akkor még nem tudtam.Pontosabban még mindig megvan, és a legfélelmetesebb benne az hogy ő is tudja és ragaszkodik hozzá.De akkor mikor szembesültem a benne rejlő erőkkel nem arra gondoltam hogy meg van szállva hanem hogy ő maga az a gonosz amit én csak elszállásoltam a tudatom sötét bugyraiban.Nagyon szélsőséges volt minden gondolata állandó rémálmai, és testen kívüli élményei voltak.Folyton rettegett a sötétben általában csak akkor ha egyedül volt de pár alkalommal akkor is amikor mellettem volt.De a legkiborítóbb az volt mikor csúnyán összevesztünk üzenetváltás közben és hirtelen személyiséget váltott.Megfagyott a vér bennem attól amiket mondott, és a legdúrvább az a biblia idézet volt amit utánnam küldött sms-ben miután letiltottam.Ebben az volt a hajmeresztő hogy tudtam hogy még nálam is nagyobb ateista, és soha életében nem vette kezébe a bibliát nem hogy fejből,pontosan idézzen belőle.Másnap felkeresett hogy mi történt miért tűntem el ugyanis semmire nem emlékezett az egészből.Próbáltam magam azzal nyugtatni hogy talán csak személyiség zavara van esetleg skizofrén.Ami meg is állt volna akkor de az a sötétség  ami körülölelte őt állandó jelleggel nem hagyott nyugodni.Nem sokkal ezután elváltak útjaink én megismertem valakit, és elköltöztem a városból.Folyton felbukkant még ezután is hogy én már mással voltam akivel eggyütt is éltünk.Rengeteg kellemetlenséget okozott de nem tudtam szabadulni tőle.Néhány év után ez a kapcsolat is toxikussá vált mert nem bírtam a bennem rejlő sötétséggel.Főleg hogy akivel voltam nála pozitívabb, és tisztább valakit nem ismertem még előtte de emiatt csak még sokkal rosszabbnak éreztem magam.Állandó bűntudatom volt, és tudtam hogy lassan őt is megmérgezem ha nem hagyom el ő ugyanis képtelen volt erre.Elkezdtem meditálni hogy féken tartsam az indulataimat, és valóban sokat javult a helyzet de csak a dühkitörések alkalmának száma csökkent az intenzítása nem.Ráadásul ekkor kezdtem észrevenni hogy sosem vagyok egyedül.Abban a lecsendesedett tudatállapotban minden külső ingerre sokkal érzékenyebbek vagyunk ezért fontos zavartalan környezetben csinálni.De én hiába voltam egyedül folyton lépteket sőt gyakran rohanást hallottam magam körül amitől mindig kizökkentem,felriadtam és körbenéztem.Gyakori volt az is hogy az ágy elkezdett süppedni kürölöttem mintha valami mászna rajta felém.De előfordult az is hogy azt éreztem ahogy belehajol az arcomba .Egy idő után azt vettem észre  hogy ezek a jelenségek szinte csak meditáció közben jelentkeznek mintha meg akarnának akadályozni ebben.Nagyon sokat fejlődtem a kapcsolatban, és a spirituális utam vele vette kezdetét de mindkettőnknek az volt az érdeke hogy elmenjek.Mai szemmel már azt mondom talán ez volt az oka hogy nem lettem szerelmes.Hiszen így meg tudtam hozni ezt döntést de akkor emiatt is csak szarul éreztem magam.Külföldre mentem pénz és nyelvtudtás nélkül talán abban reménykedtem hogy majd elnyel az az ország de simán boldogultam, és iszonyúan jól éreztem ott magam.Viszont ott még magányosabb lettem mint itthon amivel még ki is békültem volna de elkezdett  rohamosan romlani a pszihés állapotom.Alvásparalízisem voltak rendszeresen amiknek több formája is van de az enyém a lehető legnyomasztóbb volt.1-2 alkalommal előfordult otthon is de akkor még csak élénk rémálomnak tűntek.Vannak akik csak jelenlétet éreznek van aki semmit van aki tud mozogni is.Én teljes paralízisben voltam az egész testem megbénult egyetlen végtagom sem mozdult és mindig éppen az ágyam előtt ólálkodott valami rettenet.Nem mindig ugyanazt láttam de mindig iszonyú életszerű volt amiben az az irónikus hogy nekem éppen ez a baj az álmaimmal.Azért nem tudom élvezni őket mert nem érzem soha valóságosnak.Egy időben éppen emiatt voltak rendszeresek a tudatos álmaim mert mindig felismertem a szürreálisan egyszerű álomvilágot.Olyan üres, és sivár volt mindig még ma sincsenek igazán élénk álmaim.A lényeg hogy az nagyon is valóságos volt az évek során átéltem minden lehetséges tudatállapotot részben az illegális dolgok okán de később a meditációval sikerült igazán elmélyíteni, és átértékelni minden tapasztalást.Most mai fejjel már azt mondom hogy teljesen bizonyos vagyok abban hogy az nem álom volt.Szóval közeledik felém ez a meghatározhatatlan teremtmény emberszerűnek tűnt de csuklya volt a fején és nem láttam az arcát.Reszketett az egész testem a félelemtől de képtelen voltam megmozdítani bármelyik végtagomat már üvöltöttem erölködésemben de egyetlen hang sem jött ki belőlem.Torkom szakadtából kiabáltam, és minden erőmmel próbáltam felülni  míg végül sikerült felriadni.Volt néhány alkalom amikor még ezzel az üvöltéssel együtt riadtam fel.Az is fura volt ezekben a cseppet sem álomszerű állapotokban hogy én soha nem álmodom arról a helyről ahol éppen vagyok.Jó néhány városban életem már az évek alatt de a mai napig csak abban a városban zajlik minden álmom ahol a gyerekkoromat töltöttem.Valamiért még mindig az az otthonom ahova hazamegyek.Egyik alkalommal kocsikáztunk egy gyerekkori barátommal lementünk a tengerparta és én nagyon összevesztem a lakótársával.Épp hevesen vitatkoztam vele amikor hirtelen azt vettem észre hogy már nem irányítok.Nagyon fura érzés volt sohasem éreztem még hasonlót sem. Olyan volt mintha víz alatt lennék a hangok tompák, és visszhangosak voltak.De tisztán hallottam ahogy odakint még mindig magamból kifordulva kiabálok miközben én teljesen higgadtan, és értetlenül azon gondolkoztam hogy ez hogyan lehetséges.Hogyan tudok magamtól függetlenül üvölteni odakint miközben idebent teljesen nyugodtan beszélek magammal arról miért is vagyok ideges, és mi ez az egész.Ezután egyszer csak visszatértem a felszínre a hangok újra normálisak voltak, és visszakaptam a kontrollt.Megrémültem az volt az első gondolatom hogy talán kezd széthasadni a tudatom úgyhogy úgy döntöttem mostmár tennem kell valamit mielőtt ez rosszabb lesz, és hazajöttem.Itthon még tartott a frusztráció hiszen a családommal sem tudtam másképp viselkedni, és gyakran fordultam ki magamból szinte teljesen ok nélkül.Nem tudtam nyugodtan meditálni mert mindig megzavartak,és tudtam hogy ez az egyetlen amit tehetek önerőmből .Végül addig bújtam a netet míg sikerült találnom egy tanítót akihez reiki beavatásra mentem.Ő pedig a  radiesztézia segítségével felmérte az állapotomat.Meglepődve hallottam mikor mondta hogy 7 démon társaságát élvezem már 7 éve.Akkor még nem láttam az összefüggéseket, és nem is hittem neki.Megvolt az űzés az avatás, és én abban a tudatban mentem haza hogy csak ki akart még belőlem csalni egy kis pluszt pénzt hiszen nem éreztem közben semmit.Csupán pár percet vett igénybe, és nem éreztem közben semmiféle változást vagy folyamatot úgyhogy bizonyos voltam benne hogy ez csak a pénzről szólt.Azért ezzel együtt bizakodó voltam mert majdnem 2 órát beszélgettünk, és mondott dolgokat amiket magamtól  is kikövetkeztettem  az évek alatt.Így a visszaigazolás meggyőzőtt hogy ha pénzt akart is kicsalni tőlem de nem teljesen kókler.Úgyhogy az avatással kapcsolatban bizakodó voltam.Hazafelé menet elolvastam a tananyagot, és otthon ki is próbáltam a módszert.Fura érzés volt a tenyerem bizsergett, és éreztem ahogy áramlik a kezemből az energia a hőt pedig a kezemben, és a kezelt felületen is egyaránt.Miután megbizonyosodtam róla hogy működik napi rutinnal kezdtem tölteni a csakráimat, és kezeltem magamat ha szükségét éreztem.Eltelt néhány hét majd hónap, és azon kaptam magam nincs bennem az a harag nincsenek sötét pusztító gondolataim.Ha ideges is lettem valamiért pillanatok alatt el is múlt anélkül hogy kifordultam volna magamból.Ekkor kezdtem el gondolkozni rajta hogy talán mégsem pénzt akart kicsikarni belőlem.Nyugodtan tudtam már meditálni nem voltak léptek körülöttem nem láttam többé árnyakat nem érzékeltem semmiféle formában idegen jelenlétet, és megszűntek az alvásparalízisek is.Elvégeztem a saját kutatásom a témában, és amikor a haladó reiki oktatásra mentem vissza megbeszéltük a változásokat.Egyértelműen igazolást nyert hogy valóban meg voltam szállva az elmúlt években.Ez már több mint 2évvel ezelőtt volt azóta sem tért vissza egyik tünetem sem, és teljes pozitivitással tekintek mindenre ahogy azelőtt képtelen voltam.Nem régiben pedig előtört a semmiből az a traumatikus megszállásos élmény ezzel pedig teljes értékűen meggyőződtem róla hogy a megszállás nem csak lehetséges de gyakorlatilag észrevétlen is.Sokan lehetnek úgy megszállva hogy nem is tudnak róla,és biztosan sokan tapasztalnak még nyomasztó jelentlétet is.Segíteni akarok másoknak hogy ne kelljen a tehetetlenség,és félelem érzésével várniuk az éjszakát mert nem kell hogy ez természetes legyen.